Félig tele a pohár, táncol rajta a fény
Ahogy a karika száll, minden ott a helyén
Ez ugyanaz a tánc, részegítenek a lángok
Te mindig ott vársz, ahol olvadnak a rácsok
A gondolatok börtönéből kilépve
A dolgok miértje lesz a miért ne
Ezen a hőfokon illan az illem
A vágy izzik itt benn, lépjünk innen

Kitárom a ház ajtaját
Kizárom a város zaját
És látom magam a távolban már
Ott vagyok, ahol minden lángol

Tudom, van, kinek semmi se drága
De a lelkemet nem adom még
Abból a tűzből van-e még nálad
Amitől minden reggelig ég?
Ma ne takaréklángon éljünk
Hogy megszóljon a világ
Amíg a percek feledés nélkül szállnak
Mint a füstkarikák

Volt, hogy a felszínesség derűt hozott
De ami a legtöbbet ér, belül mozog
Az legalább addig él, amíg rezeg
Hogyha remeg a láb, leszek a kéz, ami vezet
Gyere velem azért, hogy velem legyél
És ma éljünk úgy, ahogy a fele sem él
Ha mind együtt vagyunk, mindegy mi vár majd
És ha énekelsz, kísérünk gitárral

Kitárom a ház ajtaját
Kizárom a város zaját
És látom magam a távolban már
Ott vagyok, ahol minden lángol

Tudom, van, kinek semmi se drága
De a lelkemet nem adom még
Abból a tűzből van-e még nálad
Amitől minden reggelig ég?
Ma ne takaréklángon éljünk
Hogy megszóljon a világ
Amíg a percek feledés nélkül szállnak
Mint a füstkarikák

Van-e még, vane-van-e még
Ami-ami ég, ami ég
Vane-van-e még, a-a-ami ég
Van-e még, vane-van-e még
Ami-ami ég, ami ég, ami-ami

Ma ne takaréklángon éljünk
Hogy megszóljon a világ
Amíg a percek feledés nélkül szállnak
Mint a füstkarikák

Van-e még, vane-van-e még
Ami-ami ég, ami ég
Vane-van-e még, a-a-ami ég
Van-e még, vane-van-e még
Ami-ami ég, ami ég, ami-ami